Debrecen építéstörténetében és a mai értelemben vett nagyvárossá alakulás folyamatában kimagasló jelentőségűek a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedei. Az első világháborúig tartó mintegy negyedszázadnyi időszak alatt látványos építkezések indultak városszerte, az új épületek mind nagyságukban, díszítettségükben, mind formájukra és elhelyezésükre nézve elérték a korabeli modern nagyvárosok színvonalát.
Ekkoriban a zömmel földszintes, egyemeletes és elenyésző számban kétemeletes házak még őrizték a század közepére kialakult főutca, javarészt klasszicista stílusú megjelenését. A századfordulóig továbbra is leginkább kétemeletes házak épültek, amelyeket az eredeti telekhatárokon belül valósítottak meg. Az 1909-ben hatályba lépett új szabályozási terv és szabályrendelet nyitotta meg a lehetőséget a nagyobb szabású építkezések előtt. A pénzintézetek, a város közössége, az állam és az egyházak addig szokatlan méretű, több telken elhelyezett, debreceni szóhasználattal „paloták” építésére is vállalkoztak. Az országos tervpályázatokon kiválasztott tervezők által megálmodott új épületek mind a mai napig meghatározzák Debrecen immár nagyvárosias arculatát.
A megváltozott lehetőségek neves építészek számára is vonzóvá tették Debrecent, így a századforduló utáni évtizedekben egyre több alkalommal országosan ismert, divatos építészek nyerték a tervpályázatokat. Az általuk tervezett épületek közül több is található Debrecen főutcáján, melyek érdemesek az alaposabb megismerésre.
Debrecenben a 19. században szinte valamennyi Piac utcából nyíló utca torkolatát új épületekkel szabályozták. A század végére maradt a Simonffy (akkor Kis Új) utca rendezése, ahol saroktornyos, kétemeletes kettős bérház felépítését határozták el, amelyek között rendezett vonalban alakult ki a Simonffy utca eleje. A kölcsönből finanszírozott beruházás az önkormányzat első bérházépítkezése volt.
A beruházás teljes körű lebonyolítása az Aczél Géza főmérnök vezette városi mérnöki hivatal feladata volt, és a terveket is Szilágyi János városi építész készítette el. 1899-ben előbb a Simonffy utca 2. (Piac utca 27.), 1900-ban pedig a Simonffy utca 1. (Piac utca 25.) számú ház készült el nagyobb részben debreceni vállalkozók kivitelezésében. A díszes saroktornyos házak épületszobrászi munkáit Tóth András (Tóth Árpád költő édesapja) végezte.
A városi bérház minden üzleti és lakáscélú helyiségét szinte az átadás pillanatában bérbe is adták. A Simonffy utca 2. szám alatti, maximális komforttal, vízvezetékkel, légszeszhálózattal szerelt, kétemeletes, teljesen alápincézett, palafedéses ház földszintjén 19 üzlet- és 10 raktárhelyiség épült. Bennük szatócsbolt, férfiszabó üzlet, műköszörűs-üzlet, vászon-, női divatáru kereskedés, fűszerbolt, mészárszék és húsbolt, stb. működött. Az emelet nagypolgári lakosztályait mérnökök, orvosok, bírók, hivatalnokok, a boltok bérlői, továbbá társaságok, testületek bérelték. Első emeleten bérelt lakást például a ház tervezője, Szilágyi János, a 2. emeleten az „Angol társalgó kör”, és a Debreceni Ipartestület. Volt itt, egyebek mellett két könyvtárterem, 2 olvasóterem és 1938-ban az Adófelszólamlási Bizottság irodája is.
A Simonffy utca 1. szám alatti épület földszintjén a főutca felőli 2 (összenyitott) üzletben a budapesti Fém- és Lámpaáru Gyár boltja, szivarárubolt, kávémérés, süteménybolt, könyvkereskedés, férfiszabó üzlet, vegyes rövidárubolt, „munkás fehérnemű és hasonáru” raktár, rőfös és rövidáru üzlet, halcsarnok és húscsarnok nyílt. Ez utóbbi számára szinte rögtön összenyitottak több bolthelyiséget.
A Piac utca felé az emeleti lakásokat zömmel a boltbérlők vették ki. A kispiac felőli épületszárny első emeletén 3, a másodikon 1 lakosztályt a „debreceni ipartestület, iparoskör, és iparos ifjúság önképző köre” számára alakítottak ki. Az első emeletre egyebek mellett vívóterem, a megemelt mennyezetű második emeletre díszterem, olvasóterem került. A tejpiacra néző, süllyesztett padlójú első emeleti díszterem és egyéb bérhelyiségek (pincei és padlástéri is) a debreceni „Haladás” szabadkőműves páholy számára készültek.
1944-ben a Simonffy utcai házak is jelentős sérüléseket szenvedtek. Megsemmisültek a saroktornyok, sőt a Kistemplom felőli ház tetőzetének és a 2. emeletnek mintegy felét vissza kellett bontani. A házat a hatvanas évekre közel eredeti formájában helyreállították. A díszes saroktornyokat mintegy 6 évtizeddel később, 2003 decemberében építették újra.
Az ikerbérházban ma is számos üzlet, kávézó, étterem működik, itt található a Kodály Filharmonikusok próbaterme és a Debrecen Turisztikai Ügynökség irodája is.
Forrás:
Papp József: Debrecen építészete a századforduló évtizedeiben
