A költő tüdőgyulladás kapott, ám meggyógyult? Lillát elfeledte s újra rátalált a szerelem? Különös kérdések, amelyekre különös kiállítás ad választ a Debreceni Irodalom Házában, Csokonai 180 címmel.
Szabó Ádám szobrász, a kiállítás kurátora és dr. Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese, társkurátor egy alternatív valóságot, egy akár lehetséges másik utat mutat ezen a tárlaton, melyet Géher István László költő nyitott meg. „Szabó Ádám az 1805-ös végzetes tüdőgyulladást lombardiai fürdőkúrával orvosolja. A fürdőkúra költségeit az a Keglevich János (történetileg létező alak) állja, aki később, 1807-től rövid időre könyvtárosi állást is kínál annak, aki elég bolond volt hozzá, hogy poétává legyen Magyarországon. A lombardiai kúra során megismerheti Eugenio di Scraffa orientalistát (az internet nem ismer ilyen nevű tudóst). Rajta keresztül ismerkedik meg a perzsa klasszikus költészet nagyjaival, például Háfizzal, akitől a ghazal versformát megtanulja, s a költészetében eddig is megbújó orientalista lehetőségek kibontakozását kamatoztathatja. 1810 és 1814 között a Homoródi családnál házitanító, erre az időszakra esik második tragikus szerelme Homoródi Annával, amelyről a Helgához írt versek tanúskodnak. Innentől kezdve végleg felhagy a tanítással, írásainak és azok kiadásának szenteli erejét.”
Vajon hányan gondolnának arra, hogy G. István László Csokonai-Vitéz Mihályról beszélt? Nos, aki ellátogat a Debreceni Irodalom Házának új kiállítására, megismerkedhet a poéta valós és csalós élettörténetével is!
A kiállítás 2024. május 26-ig látogatható.
