Luther Márton 1517. október 31-én tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, mely reformok sorozatát eredményezte világszerte. A vallási reformmozgalom hamar gyökeret vert Debrecenben, a város pedig a magyar reformáció központjává vált.
A reformáció 500. és a Tiszántúli Református Egyházkerület fennállásának 450. évfordulóját 2017-ben ünnepeltük. Az emlékév alkalmából egy tematikus útvonal is kiépült, mely Debrecen reformációs emlékhelyein kalauzolja végig az érdeklődőket.
ÁLLOMÁSOK
Református Nagytemplom (Kossuth tér)
Debrecen és a magyar reformátusság szimbolikus épülete. Klasszicista formáját 1805–1821 között nyerte el. Elődje, a gótikus Szent András-templom a református egyház alkotmányos rendjét megteremtő 1567-es debreceni zsinat színhelye volt. 2014 óta a Református Kollégiummal együtt nemzeti emlékhely: 1849. április 14-én itt hirdették ki a Habsburg-ház trónfosztását kimondó Függetlenségi Nyilatkozatot.
Líciumfa (Füvészkert utca – Múzeum utca találkozása)
A fává nőtt botanikai ritkaság egy reformáció korabeli hitvita legendás emlékét őrzi. Egyetlen vesszőből növekedett, amelyet a vita hevében a katolikus fél ezzel a felkiáltással szúrt a földbe: „Akkor lesz a ti hitetekből valami, amikor ez a dudva fává nő!”
Régi Városháza (Piac utca 20.)
Ezen a helyen 1531 óta áll a város birtokában lévő, Debrecen közigazgatását ellátó épület. A főbíróból, esküdtekből és szenátorokból álló városi tanács Debrecen legfőbb igazgatási és jogszolgáltatási fóruma volt. A reformáció debreceni megjelenése után három évszázadon át innen felügyelte a főbíró vezette városi tanács a „Keresztyén Respublika” vallási és erkölcsi életét.
Egykori Parokiális Ház (Hatvan utca 1.)
Ezen a helyen állott az a lelkészlak, amelyben a 16. század derekán Melius Juhász Péter reformátor-püspök lakott, s ahol a ma is működő debreceni nyomda Huszár Gál vezetésével 1561-ben megkezdte működését. Helyén épült 1912-ben a ma is egyházi bérházként működő Püspöki Palota.
Alföldi Nyomda (Böszörményi út 6.)
A máig megszakítás nélkül működő nyomda ősét, amelyet évszázadokon át a város és a református egyház közösen működtetett, Huszár Gál prédikátor telepítette Debrecenbe 1561-ben. A 16–17. században itt jelent meg a legtöbb magyar nyelvű kiadvány, s ezeknek többsége a református szellemiség erősítését szolgálta.
Egykori Konzisztoriális Ház (Kálvin tér 17.)
1739-től másfél évszázadon át ezen a helyen működött a református egyház ügyeit intéző egyháztanács (konzisztórium, presbitérium) épülete. Helyére épült 1889-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatala.
Egykori Verestorony (Kossuth tér)
1640–42-ben téglából építették a Nagytemplomtól elkülönülő tornyot az I. Rákóczi György erdélyi fejdelem által Debrecen városának adományozott 50 mázsás harang számára. Az 1802-es tűzvészben megsemmisült, majd újraöntött Rákóczi-harang ma a Nagytemplom nyugati tornyában található.
Gályarabok emlékoszlopa (Emlékkert)
Az 1895-ben felállított oszlop a 17. században hitükért gályarabságra ítélt protestáns lelkészek emlékét hirdeti, akiket Michael de Ruyter holland tengernagy szabadított meg. II. János Pál pápa a megbékélés szellemében 1991-ben megkoszorúzta az emlékművet.
Bocskai István szobra (Emlékkert)
A protestánsok vallásgyakorlatát is biztosító bécsi béke 300. évfordulóján, 1906-ban felállított szobor annak az erdélyi fejedelemnek állít emléket, aki a vallásszabadság rendíthetetlen védelmezője, a református Kollégium patrónusa és a református hitre tért hajdúk Debrecen környéki letelepítője volt.
Reformáció Emlékműve (Emlékkert)
A Tiszántúli Református Egyházkerület és Debrecen Város Önkormányzata a reformáció 500 éves évfordulója és a Magyar Református Egyház 450 éves fennállása tiszteletére 2017-ben készíttette a Reformáció Debreceni Emlékművét. Az alkotást Győrfi Sándor Munkácsy-díjas és Győrfi Lajos Szervátiusz-díjas szobrászművészek készítették el. A kompozíció több részből áll, és a református spiritualitás sajátosságaira emlékeztet. Az emlékmű központi egysége a Tiszántúl egykori legjelentősebb, de a reformáció korában tűzvésztől rongált gótikus épületét, a debreceni András templomot idézi vissza. Az alkotás tetején egy csillag-napkorongot idéző aranyozott bronz, nyolcágú „Kálvin-csillag” áll. Egyik oldalán a főnixmadár jelenik meg, amely jelképezi Debrecen városának minden vészből, pusztulásból való megújulását, másik oldalán pedig a keresztáldozat árán, a halálon is győztes Jézus Krisztusra mutató „Agnus Dei”, az „Isten báránya” ábrázolás helyezkedik el. Az emlékmű részét képezi az Úrasztala és a négy kőpad.
Református Kollégium (Kálvin tér 16.)
Az 1538 óta megszakítás nélkül működő intézmény az egyház, művelődés és közélet szoros összetartozásának hazai jelképe, az évszázadok során számos kiváló magyar gondolkodó „alma mater”-e. Épületében ma a Református Hittudományi Egyetem, a Nagykönyvtár és két múzeum működik. Mai klasszicista arculatát a 19. században nyerte el.
Református Kollégium Oratóriuma (Kálvin tér 16.)
1849. január 9. és május 21. között ebben az imateremben ülésezett a magyar Országgyűlés alsóháza. Április 13-án itt fogadták el a Habsburg-ház trónfosztását kimondó Függetlenségi Nyilatkozatot.
Református Kistemplom (Révész tér 2.)
A debreceni reformátusság második istentiszteleti helye 1731-ben nyerte barokk arculatát. 1860. január 11-én itt ülésezett az egyházkerületi közgyűlés, amely visszautasította a protestáns önrendelkezést korlátozó császári pátenst.
Egykori Ispotály (a Raktár utca, Ispotály utca és a Salétrom utca által határolt terület)
Az épület a reformáció korában alapított szegény-, árva- és beteggondozó ház emlékét őrzi. 1944. június 2-án bombatalálat pusztította el a városrésznyi épületegyüttest az ispotályi református templommal együtt.
Kossuth utcai református templom (Méliusz tér)
Az 1886-ban téglából épült „Veres templom” nevezettességei a bibliai és református egyházi szimbólumokat megjelenítő falfestmények, amelyeket Haranghy Jenő készített 1936-ban.
Egykori Dobozi-temető
A Cegléd utcai városkapu közelében ezen a helyen terült el hajdan az a temető, amelyben Melius Juhász Péter reformátor-püspök és több más református lelkész és kollégiumi tanár sírja is volt.
Evangélikus templom (Miklós utca 3.)
Kezdetben Debrecen városában is a reformáció lutheri iránya jelent meg, a későbbiekben azonban a svájci reformáció hitelvei terjedtek el szélesebb körben. Önálló evangélikus egyházközség csak a XVIII-XIX. század fordulóján szerveződött, melynek temploma 1889-ben épült. Az épületet 2015-ben teljesen felújították.
Szabadságtelepi református templom (Komáromi Csipkés György tér)
Az 1935-ben felszentelt épület egyike a 20. század első felében a debreceni kertségekben épített templomoknak. Környezetében számos utcát az európai és hazai reformáció jeles személyiségeiről neveztek el.
Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma (Kossuth utca 37.)
Az 1838-ban alapított, később elemi iskolából, gimnáziumból és tanítóképzőből álló leánynevelő intézetet 1952-ben államosították. A neoromán stílusú épületben 2002 óta koedukált hatosztályos református gimnázium működik.
Egykori Református Főgimnázium (Péterfia utca 1–7.)
A neoromán stílusú iskolapalotában 1914–1972 között a Református Főgimnázium működött. 2014 óta a Református Kollégium Általános Iskolájának és Gimnáziumának otthona. Első emeleti folyosóját reformációtörténeti falfestmények díszítik.
Debreceni Egyetem (Egyetem tér 1.)
1912-ben alapult a Református Kollégium főiskolai karaiból, s keretében 1914–1950 között református teológiai fakultás is működött. A református szellemi kapcsolatokra a Díszudvar emléktáblái és az Aula üvegablakai emlékeztetnek.
Prédikátor-szobrok az Egyetem téren (Egyetem tér)
A debreceni tudományosság református szellemi gyökereire utal az Egyetem tér négy prédikátor szobra: Melius Juhász Péter a református egyház alkotmányos alapjait megteremtő 1567-es debreceni zsinat vezéralakja; Huszár Gál a ma is működő nyomda alapítója; Szenczi Molnár Albert a genfi zsoltárok magyarra fordítója; Komáromi Csipkés György bibliafordító.
Egyetemi templom (Egyetem tér 2.)
A Református Kollégium 400 éves évfordulójára épült 1938–39-ben Csikesz Sándor teológiai tanár kezdeményezésére. Az 1970-es években elveszítette egyházi funkcióját, ma viszont a református egyetemi gyülekezet céljait szolgálja.
