Az 1848-ban kitört magyar forradalom különleges szerepet szánt Debrecennek: 1849 első felében öt hónapra ide költözött az ország kormánya, így Debrecen Magyarország ideiglenes fővárosa, a „szabadság őrvárosa” lett. Az Országgyűlés a Református Kollégium oratóriumában tartotta üléseit, itt nevezték ki kormányzóvá Kossuth Lajost és itt mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét. A város lakossága önkéntesekkel és anyagi javakkal támogatta a kibontakozó szabadságharcot, amelynek döntő, a magyarok számára súlyos vereséggel záruló csatája Debrecen nyugati részén zajlott le 1849. augusztus 2-án.
Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékét számos hely – szobrok, emléktáblák, történelmi helyszínek, kiállítások – őrzik, melyeket végigjárva képet kaphatunk Debrecen forradalomban betöltött szerepéről.
Állomások:
- Miklós utca (Miklós utcai kapu)
1848 utolsó napjaiban a császári csapatok a fővárost fenyegették. A súlyos helyzetben Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmányának elnöke javaslatára a kormány az Országgyűléssel egyetemben úgy döntött, hogy székhelyét Debrecenbe teszi át. A döntést követően kisebbfajta népvándorlás indult meg Debrecenbe: 1849 első napjaiban a kormány képviselői és menekülők ezrei – katonák, politikusok, tisztviselők, a magyar irodalom kiemelkedő alakjai (Vörösmarty, Petőfi, Jókai, Kemény Zsigmond) és hozzátartozóik – keltek útra. Kossuth 1849. január 7-én, délután egy órakor érkezett meg Debrecenbe, a város határát a Miklós utcai kapun lépte át. A városkapunál őrszolgálatot ellátó őr a 2265-ös sorszámmal jegyezte fel a naplóba, és a szám mellé odaírta: Kossuth, magyarok Mózese. A kapu emlékét a Miklós utca és a Külső Vásártér sarkán álló épület falán emléktábla őrzi.
- Ormós-ház (Batthyány u. 16.)
A szabadságharc Debrecenhez kötődő számos vonatkozása sorában érdemes megemlíteni, hogy Petőfi Sándor fia, Zoltán a Harmincados közben, a mai Batthyány utcában álló, úgynevezett Ormós-házban született 1848. december 15-én, pontosan 9 hónappal az 1848-as forradalom kitörése után. A gyermeket a közeli Szent Anna utcai plébánián keresztelték meg nem sokkal később. A házon és a plébánián emléktábla őrzi a jeles eseményt.
- Komáromi-ház (Kossuth u. 12.)
A kormány debreceni tartózkodása idején a mai Kossuth utca 12. szám alatt, az ún. Komáromi-házban működött a rendőri- és postahivatal. A ház a 18. század elején a „Szatmári béke” előkészítő tárgyalásainak helyszíneként vált ismertté. A telek 1736 és 1752 között került véglegesen a város birtokába, a rajta épült házat 1913-ban bontották le. Helyén és a szomszédos 14. szám alatti telken épült fel a Pénzügyi Igazgatóság hivatali épülete, a ma is álló pénzügyi palota.
- Kis-Orbán-ház (Kossuth u. 4.)
A Kossuth utca 4. szám alatt állt Madarász László „rendőrminiszter” lakása és hivatala, ahol fegyvergyár működött. A volt kereskedőházat, majd adóhivatali épületet a 20. század első évtizedében kötötték össze a vele közel egyidős városházával. A két épületszárnyat a „sóhajok hídja” köti össze. A forradalom idején fegyvergyárként működő épület ma tehát a Városháza hátsó, Sas utca felőli épületszárnya.
- Podmaniczky-ház (Széchenyi u. 1.)
A mai Széchenyi és Piac utcák sarkán az 1820-as években épült klasszicizáló épület történelmi jelentősége, hogy emeleti fogadótermében ülésezett 1849-ben a Magyar Országgyűlés Főrendiháza, a később vértanúhalált szenvedett báró Perényi Zsigmond elnökletével. 1849. május végéig összesen 22 ülést tartottak itt, melyeken általában 30-35 főúr vett részt. Ha fontos ügyről volt szó, akkor az Országgyűlés két háza összevont ülést tartott a Református Kollégium Oratóriumában, ahol a Képviselőház ülésezett. Összesen három ilyen ülés zajlott le május végéig Debrecenben. Az épület történetének érdekes adaléka, hogy 1849. augusztus 3-án a cári csapatok tábornoka, Paszkevics tábornok szállt meg az épület falai között.
- Régi Városháza (Piac u. 20.)
Debrecen legjellegzetesebb építészeti emléke a Városháza, melynek története a 16. századra nyúlik vissza. 1531 óta ezen a helyen áll a város közigazgatási központja, az eredeti épületet azonban többször bővítették és számos alkalommal esett tűzvész áldozatává. Az ősi városházát az 1802-es pusztító tűzvész után teljesen újjáépítették, timpanonos-árkádos formáját 1843-ra nyerte el. A Városháza az 1849-es események során fontos szerepet kapott: itt lakott Kossuth Lajos a családjával és itt volt a Honvédelmi Bizottmány hivatala is. A „titkos levéltár”-ban őrizték a magyar Szent Koronát.
Kossuth rendkívül népszerű volt a debreceniek körében. Bár sokat dolgozott, naponta egy óra szabadidőt mindig engedélyezett magának. Ezt az időt városnézéssel töltötte. Ellátogatott a Fehérló Fogadóba (a mai Megyeháza helyén), ahol a kedvenc cigányprímása, Boka Károly muzsikált, járt kétszer a Nagyőrben és a Füvészkertben is (a mai Déri téren), mivel rajongott a természetért és nagyon szerette a virágokat. A füvészkert vezetője minden reggel két hatalmas csokrot juttatott el Kossuthékhoz. Az egyik Kossuth hivatali íróasztalára, a másik a lakásába jutott.
+ volt Szabadság tér (Piac utcai sétálóövezet)
Debrecen központi tere, a híres debreceni vásároknak otthont adó Nagy Piacz 1849 során a szokásosnál is mozgalmasabb volt a városba érkező többezer menekültnek köszönhetően. A Városháza előtti terület a szabadtéri megmozdulások egyik legfontosabb helyszíne volt a forradalom idején, ahol hatalmas tömeg gyűlt össze egy-egy szónoklat vagy népgyűlés alkalmával. Ez időben keresztelték át a területet Szabadság térre. A Piac utca látképe az elmúlt bő másfél évszázad során többször megváltozott, a Szabadság tér korabeli formájában már nem létezik. Ma a Piac utcai sétálóövezet található a helyén.
+ Beck-ház (Piac u. 18.)
A szabadságharc hadügyminisztériumának székhelye a Városháza mellett, a mai Piac utca 18. szám alatti házban volt. Az akkoriban egyemeletes házat Beck Pál királyi biztos építtette az 1820-as években. Ez volt akkoriban a város egyik legmodernebb épülete. Mai formáját az 1892-ben ráépített második emelettel nyerte el. A Dégenfeld-Tisza-palotaként ismert épület ma a MÁV Területi Igazgatóságának székháza.
+ Andaházy-Szilágyi ház (Piac u. 31.)
A Városházával szemben, a Piac utca 31. szám alatt ma is áll az Andaházi-Szilágyi ház, melyben a debreceni hadi- és térparancsnokság székelt 1849-ben. Ennek a háznak az erkélyéről üdvözölte először Kossuth a várost 1849. január 9-én. Az „SZM” monogramos, díszes vaskorlátos erkélyt az 1923-ban az épület átalakítása során elbontották és a lakóház belső udvara felől építették be mai helyére. A fontos történelmi eseményre a Piac utcai homlokzaton elhelyezett emléktábla utal.
- Református Nagytemplom (Kossuth tér)
1849 januárjában az ország fővárosát fenyegető osztrák csapatok előnyomulása miatt a magyar kormány és az országgyűlés székhelyét ideiglenesen Debrecenbe helyezték át. Ekkor vált a cívisváros első alkalommal az ország ideiglenes fővárosává. Ez idő alatt a Református Nagytemplom sorsdöntő történelmi események színhelyévé vált: 1849. április 14-én Kossuth Lajos itt kiáltotta ki a Habsburgok trónfosztását, április 19-én pedig itt olvasta fel a Függetlenségi Nyilatkozatot. Kossuthot szintén itt, a Református Nagytemplom falai között iktatták be az ország kormányzójává. A történelmi eseményeknek a Református Nagytemplom egyik állandó tárlata, a Kossuth-emlékkiállítás állít emléket, melynek legértékesebb darabja Kossuth-széke.
+ Kossuth-szoborcsoport (Kossuth tér)
Kossuth Lajos 1894-ben bekövetkezett halála után Debrecen lakossága is szeretett volna szobrot állítani a forradalom vezető alakjának. Közadakozásból és városi költségvetésből készült el a mű, Margó Ede és Pongrácz Szigfrid közös alkotása, melyet 1914. május 3-án lepleztek le a város főterén. A szobor központi figurája Kossuth Lajos. Az alatta balra látható mellékalakok: Szacsvay Imre, aki az országgyűlés jegyzőjeként a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztője volt, és Perényi Zsigmond, a főrendiház másodelnöke. Mindkettőjüket kivégezték. Mögöttük magasodik Könyves Tóth Mihály Kossuth-párti tábori lelkész, akit szintén halálra ítéltek, de nyolcévi fogság után szabadon bocsátották. Kossuth alakjától jobbra a vörössipkás ezred zászlótartó katonája búcsúzik édesanyjától a csatába indulva.
- Debreceni Református Kollégium (Kálvin tér 16.)
A Debreceni Református Kollégium központi szerepet játszott az 1849-es forradalmi események során. A kollégiumban székelt a pénzügyminisztérium, az épület földszintjén működött a bankjegynyomda, és az Oratóriumban tartotta üléseit az Országgyűlés Alsóháza (Képviselőház). Az Alsóház január 9-étől május 31-ig 58, más források szerint 64 nyilvános és 15 zárt ülést tartott. Az Oratórium szószékéről mondta Kossuth a beszédeit. A szószék alatt a képviselőház elnöki helye volt, bal felől a jegyzők, jobb felől a Honvédelmi Bizottmány elnöke és alelnöke ültek. A szószékhez és a pulpitushoz közeli, ma már réztáblákkal megjelölt padokban foglaltak helyet az Országgyűlés ismert személyiségei, Kossuth Lajos (1849. április 14-e után kormányzó), valamint a Honvédelmi Bizottmány tagjai. A Képviselőházi ülések nyilvánosak voltak, a helyiek és a menekültek közül is sokan látogatták. A hallgatóság a karzaton foglalt helyet.
- Déri Múzeum (Déri tér 1.)
A Déri Múzeum 1848 emlékezete című kiállítóterében a forradalmi események debreceni vonatkozásait ismerhetik meg a látogatók. 1848. március 17-én érkezett meg Debrecenbe a város két követének jelentése, melyben a bécsi forradalomról is küldtek tudósítást. Miután a pesti események híre is megérkezett, a főbíró március 19-re összehívta a közgyűlést. A debreceniek már értesültek a pesti 12 pontról, így 19-én több ezres tömeg gyűlt össze a Városházánál. Az emberek a gyűlésterembe is bevonultak, szószólóik kijelentették, hogy a 12 pont tárgyalásában részt kívánnak venni. Ettől a szokatlan mozzanattól eltekintve a közgyűlés rendben, ünnepi hangulatban zajlott le. A városi nyomdát szabadnak nyilvánították, elrendelték a nemzetőrség felállítását, végül Kossuth Lajost Debrecen város díszpolgárává választották.
- Honvédtemető, Hősök temetője (Honvédtemető u. 36.)
A 19. századi Debrecent szőlőskertek vették körbe. Ezek egyikén, a Csigekerten túl zajlott le a szabadságharc utolsó csatája 1849. augusztus 2-án, amikor a sokszoros túlerőben lévő orosz cári csapatok súlyos vereséget mértek a magyar honvédekre. A végzetes ütközet halottait nem a felekezeti temetőkben, hanem a Csigekert szélén temették el. A Honvédtemetőt az első világháború idején nyitották meg újra. A temető közelében megépült katonai kórházban elhunyt katonákat helyezték itt örök nyugalomra, akiknek a temetésén eleinte az akkor már aggastyánkorban lévő negyvennyolcas honvédek is részt vettek. A háborút követően ismételten lezárták a Honvédtemetőt és majd csak a második világháborúban elhunyt magyar és német katonák eltemetésére nyitották meg újra. A temetőben 1931-ben emelték a mauzóleumot, lépcsőjén Marsalkó János szobrászművész „Sebzett oroszlán” című alkotását helyezték el, ami a honvéd hősök emlékét őrzi.
