Debrecen azon szerencsés városok egyike, ahol elérhető távolságban van a természet csendje. A Nagyerdő, az ország első természetvédelmi területe alig tízpercnyi távolságra a történelmi belvárostól számtalan szabadidős lehetőséget kínál a természet szerelmeseinek. Az ország legszebb erdejének megválasztott Nagyerdő csodálatos természeti környezete mellett városszerte több helyen találkozhatunk védett fákkal és növényekkel, melyek azon túl, hogy jelentős természeti értékek, helytörténeti szempontból is érdekesek. Egy kényelmes séta vagy kerékpártúra keretében érdemesek ezeket felkeresni és megismerkedni a város botanikai és természettudományos örökségével.
- Japán akácok (Kossuth u. 10.)
A debreceni belváros legszebb fái közé tartoznak a Csokonai Színház előtt álló japán akácok, melyek helyi jelentőségű védett természeti emlékek. A pagodafának is nevezett japán akác, ami nevével ellentétben nem Japánból, hanem Kínából és Koreából származik, a csüngő ágrendszerű, boltozatos koronájáról kapta a nevét. Sárgás, halványlilás virágai vannak, de ezeket csak a 15 évet megért példányok kezdik hozni. Legszebb arcukat nyáron mutatják, amikor virágba borulnak. A színház előtt álló két japán akácot jelöli a város az Év Fája 2021 versenyen.
- Líciumfa (Múzeum és Füvészkert utcák sarka)
A Református Nagytemplom mögött, a Füvészkert és a Múzeum utcák találkozásánál áll a legendás líciumfa, népies nevén ördögcérnabokor. A lícium botanikai ritkaság, se nem fű, se nem fa. A debreceni példányhoz egy kedves anekdota kapcsolódik. A legenda szerint a 16. században, a reformáció térhódítása idején ezen a helyen vitázott egymással az új hitet követő Bálint pap és a katolikus Ambrosius. A vita hevében a katolikus Ambrosius egy vesszőt szakított le a közeli líciumbokorról, és a földbe szúrta, mondván: „Akkor lesz a ti hitetekből valami, ha ez a dudva fává nő.” Erre Bálint pap így válaszolt: „Akkor fa lészen belőle.” A gallyacska az évszázadok folyamán fává nőtt és az új hit is gyökeret vert a városban, így a líciumfa a mai napig a reformáció megszilárdulásának szimbóluma. A legendának történelmi alapja nincs, a líciumfa helye azonban fontos szerepet játszott a debreceni reformáció történetében, itt állt ugyanis az a lelkészlak, melyben a 16. század derekán a neves reformátor és egyházi író, Méliusz Juhász Péter lakott és ahol Huszár Gál nyomdája is működött. Az egykori parókia helyén építtette a református egyház 1912-ben a ma is bérházként működő Püspöki Palotát, ami a belváros egyik legpatinásabb épülete.
- Tiszafák (Emlékkert)
A Református Nagytemplom és a Református Kollégium között fekvő Emlékkertbe nemcsak hely- és kultúrtörténeti jelentősége miatt érdemes ellátogatni, hanem az itt található gyönyörű tiszafák miatt is. A tiszafák a fenyők csoportjába tartozó őshonos fafajok, nagyon jó parkfák, így nemcsak itt, hanem a város más részein, például az Egyetem téri parkban is találkozhatunk velük. A Füvészkert utcán álló két védett tiszafa érdekessége, hogy valószínűleg a régi füvészkert maradvány növényanyagából származnak. Másik különlegességük, hogy minden részük mérgező, kivéve a termésük, egy kis piros bogyó. A téli madárvédelemben nagy jelentőséggel rendelkeznek ezek a fák, mivel termésüket a madarak megeszik: habár a magja mérgező, a madarak emésztése túl gyors ahhoz, hogy a méreganyagok hassanak. Így a szárnyasok elpotyogtatják a magot, ezzel hozzájárulva a tiszafa nagyfokú elterjedéséhez.
- A volt Füvészkert és a kocsányos tölgy (Déri tér)
Debrecen leghangulatosabb tere a Déri tér, ami helytörténeti és botanikai szempontból is jelentős része a városnak. Bő kétszáz évvel ezelőtt a területet Pap-tavának hívták és 1807-től itt állt a Füvészkert. A kert megalapításának gondolata annak a baráti körnek köszönhető, melynek tagja volt többek között Fazekas Mihály, Diószegi Sámuel, Földi János, Szentgyörgyi József és Csokonai Vitéz Mihály is. Az aktívan kertészkedő és botanizáló társaság munkájának eredménye az 1807-ben megjelent Debreceni Füvészkönyv is. A mai Déri Múzeum helyén egykor állt füvészkert 1844-től 1922-ig a Református Kollégium felügyelete alatt állt és a természettudományos képzést szolgálta. Miután az egyetem 1912-es alapításával létrejött a természettudományi kar és az 1920-as években döntöttek egy új múzeumi épület létrehozásáról, melynek a helyét a téren jelöték ki, a füvészkertet felszámolták. Ekkor épült fel a Déri Múzeum és nyerte el mai formáját a tér, ahol az egykori füvészkertnek már nyoma sincs. A téren a múzeum gyönyörű neobarokk épülete, a hangulatos csobogó és Medgyessy Ferenc lenyűgöző szobrai vették át a főszerepet, ám egy fontos természeti kincs így is megmaradt: egy több mint százéves gyönyörű kocsányos tölgy. A famatuzsálem impozáns, királyi megjelenése figyelemre méltó, mérete miatt pedig a debreceni belváros legnagyobb és egyben legszebb fája. Koránál fogva olyan, mint egy élő történelemkönyv, ha beszélni tudna, rengeteget mesélhetne a tér történelméről, hiszen tanúja volt a füvészkert felszámolásának, a múzeum építésének és az 1956-os forradalmi eseményeknek is. A Déri téri kocsányos tölgy a 2020-as Év Fája versenyen második helyezést ért el és elhozta a különdíjat is.
- Virágóra (Hunyadi J. utca – Baltazár Dezső tér)
A virágórát 40 nappal a 40. Debreceni Virágkarnevál előtt 2009. július 10-én, Kálvin 500-ik születésnapján avatták fel a Baltazár Dezső tér és a Hunyadi utca találkozásánál. A virágóra valójában nem más, mint egy napóra. Tengelye hasáb alakú, faragott mészkőoszlop. Az óramutató egy hosszú fémrúd, alatta az asztrális pályákra utaló fémkörívekkel. A mutató végét a főnixmadár szárnyát formázó motívum díszíti, mely a város jelképe. A szerkezet a maga teljességében a gémeskút alakjára emlékeztet, ami a puszta világát idézi. A napóra helyén állt egykor az a ház, amiben kollégiumi diákéveiben Kölcsey Ferenc lakott. A költő emlékére Szőregen nemesített Floribunda rózsa 2015 óta áll a virágóra mellett.
- Bem téri fák
Debrecen egyik legforgalmasabb kereszteződése ugyan a hatalmas forgalom miatt kevésbé népszerű úti cél, ám érdemes a Nagyerdő felé tartó sétán útba ejteni, hiszen helytörténeti és botanikai érdekességekben gazdag terület. Egykor itt húzódott a város határa, amin túl az évszázadokon át csak fakitermelésre használt „Öregtölgyes” állt. A mai tér északi oldalán az 1800-as évek elején még csak legelők, kertek és egy temető volt, alkalmanként pedig kereskedők vették birtokba kisebb vásárok céljából. A tér funkciója az 1812-es városrendezési terv megvalósulását követően változott meg, amikor a város határát kintebb tolták és megkezdődött a Nagyerdő parkosítása. Az elmúlt közel két évszázad során rengeteg átalakuláson esett át a tér, ám ez már egy másik történet.
A Bem tér egyik legismertebb épülete a 2007-ben épült modern könyvtári épület, ami Méliusz Juhász Péter református püspök, egyháztudós, író, a magyarországi reformáció legnagyobb hatású vezéregyéniségének nevét viseli. Egyháztörténeti szerepén túl Méliusz mint botanikus is jelentőset alkotott, neki köszönhetjük az első magyar nyelvű tudományos igényű orvos-botanikai művet, a Herbariumot. A szerző halála után napvilágot látott mű az első, ami adatokat közölt Magyarország, közelebbről Debrecen környéke növényvilágáról.
A Bem tér ma botanikai értékekben gazdag terület. A Méliusz Juhász Péter Könyvtár előtti kisebb parkban, valamint a tér valamennyi oldalán fedezhetünk fel szebbnél szebb és érdekesebb fákat. A tér belváros felőli részén, a Péterfia utcán gyönyörű gömbkőris-sor, a Kétmalom utca előtt hatalmas kocsányos tölgyek, a Nagyerdő felé tovább haladva, a Simonyi út két oldalán pedig közel százéves hársfasor gyönyörködteti a szemet. A Méliusz Könyvtár előtti parkban egy jellegzetes levelű fára is felfigyelhetünk: ez a páfrányfenyő, avagy a ginkgo biloba, a világ egyik legérdekesebb és legidősebb fafaja. A jégkorszakot rokonai közül egyedüli fajként vészelte át Kínában, akár 1000 évig is elélhet. Sok jó tulajdonsága miatt nagy becsben tartják, évszázadok óta alkalmazzák az orvoslásban. Gyógyító hatása mellett dísznövényként is közkedvelt. Az Atomki épülete előtt egy impozáns, közel százéves magyar kőrissel is találkozhatunk, ami valószínűleg a régi Füvészkertből származik.
- Simonyi úti kétoldali hársfasor
A történelmi belvárost a Nagyerdővel összekötő út Simonyi József ezredes nevét viseli, aki sokat tett azért, hogy a korábban gidres-gödrös dűlőutat fákkal telepítsék be és közsétánnyá alakítsák. A napóleoni háborúkban kitűnt báró vitézvári Simonyi József, a legendás hírű óbester 1818-ban huszárezredével Debrecenben telepedett meg. Katonáit a Nagyerdőre vitte ki gyakorlatozni, ám a város és az erdő közötti út ekkor még rendezetlen terület volt, így amikor az ezred kivonult, porfelhőben úszott a környék. Simonyi javaslatot tett az út fásítására, melynek költségéhez 200 forint hozzájárulást is felajánlott, ám a város végül saját költségén valósította meg a közsétány kialakítását. A fásítást végül mégis Simonyi finanszírozta, 600 jegenyecsemetét vásárolt és ültetett el 1819 őszén, melyek mindegyike mellé egy-egy huszárt állíttatott a legenda szerint. A fasort 1820. augusztus 6-án népünnepély keretében avatták fel, melyen gróf Széchenyi István is jelen volt, aki két nappal korábban vonult be Simonyi ezredébe. Az utat évekig a Nagyerdőre vezető fasor néven jegyezték, ám a hálás debreceniek Simonyi-gátként, majd Simonyi útként kezdték el emlegetni a nagylelkű óbester után. Hivatalosan 1899-től viseli Simonyi nevét. A homokos talajba ültetett csemeték közül sok elpusztult, a város akácfákkal pótolta őket, ám ezeket egy orkán tépázta meg, így helyüket 1931-ben előnevelt hársfákkal ültették be. A közel százéves Simonyi úti kettős hársfasor ma védelem alatt áll.
- A Debreceni Egyetem Botanikus Kertje (Egyetem utca 1.)
Debrecenben kétszáz éves múltra tekint vissza a füvészkert. A jelenlegi botanikus kert elődje a Déri Múzeum helyén – korabeli nevén Pap taván – létesített füvészkert volt, melynek területét 1807-ben jelölte ki Debrecen város akkori tanácsa. A Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály alapította kert a Református Kollégium felügyelete alatt állt és a természettudományos képzést szolgálta egészen 1922-ig, amikor a Nagyerdő területén felépült a tudományegyetem épülete, a füvészkert helyén pedig a Déri Múzeum. A füvészkert felszámolása után a város a Nagyerdőn, az egyetem mögött 17 hektárnyi területet adományozott a botanikus kert céljára. Itt nyitott meg 1928-ban a ma is működő botanikus kert. A kert céljául tudományos és esztétikai feladatokat tűztek ki, ami a mai napig nem változott. A Debreceni Egyetem fenntartásában működő botanikus kertben közel 6000 növényfajt tartanak nyilván. Található benne több mint 750 fásszárú fajt tartalmazó arborétum, a világon ma ismert négy cédrusfaj, különleges lágyszárú és trópusi gyűjtemények, valamint a Nyírség egyik legértékesebb növénytársulása, az úgynevezett gyöngyvirágos tölgyes. Messze földön híres kaktusz- és pozsgás-gyűjteménye, mely Kelet-Közép Európában az egyik legnagyobb.
- Nagyerdő
Az egykor összefüggő nyírségi erdők maradványaként kialakult Nagyerdő Debrecen „tüdeje”, a város egyik legnépszerűbb része, ami több mint százéves fák árnyékában kínál számtalan rekreációs lehetőségek a szabadba vágyóknak. Nevét valószínűleg nem az erdő területéről, hanem a fák termetéről kapta, az itt található, nagyrészt gyöngyvirágos és kocsányos tölgyek ugyanis akár 100-200 évesek és 25-26 méter magasak is lehetnek.
A Nagyerdő társadalomtörténete legalább olyan izgalmas, mint természeti értéke. Az erdőt 1405-ben Zsigmond király ajándékozta Debrecen városának, amit a debreceni földbirtokosok és lakosok évszázadokon keresztül óvtak és védtek. Szilágyi Erzsébet és a városi földeket birtokló Hunyadiak már 1462-ben elrendelték védelmét. A Nagyerdő értékét ugyan már a 13. században felismerték, a terület a 19. század elejéig mégsem tartozott szorosan a városhoz, területén évszázadokon keresztül folyt a fakitermelés. Ennek ellenére tudósok, művészek ismerték fel értékeit és olyan hírességek ihletforrása volt, mint Soó Rezső, Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály és Tóth Árpád. Az „Öregtölgyes”, ahogy sokáig hívták a Nagyerdőt a helyiek, a 19. század elején vált a debreceniek kedvelt úticéljává, akik egy-egy hétvégén ezrével szabadultak ki pihenni, szórakozni a városi forgatagból az árnyas, nyugodt Nagyerdőre. Parkosított részén a 19. század során sorra épülte a nyári villák, vendéglátó- és szórakozóhelyek és itt tartották a Millenniumi ünnepségeket is, amikorra az egykori vaderdő már kedvelt sétálóövezet volt. A 20. században tovább folytatódtak a fejlesztések, melyek eredményeként mára számos szabadidős és sportlétesítmény található a Nagyerdő területén, amit a helyiek mellett a turisták is előszeretettel látogatnak.
A Nagyerdő területén mintegy 700-800 növényfajt tartanak számon. Nagy része a homoki, pusztai tölgyes emlékét őrzi, melynek őshonos fafaja a kocsányos tölgy, egyéb jellemző fajai pedig a fehér nyár, rezgő nyár, kislevelű hárs, a mezei juhar és a vadkörte. Az erdő területen található idős fák sokféle élőhelyet biztosítanak számos állat-, növény- és gombafaj számára.
A Nagyerdő 31 hektárnyi, északkeleti részén 1939-ben hozták létre az ország első természetvédelmi területét, mely a későbbi évtizedekben újabb területekkel bővült. A védetté nyilvánítás célja a Magyarországon elsőként védetté nyilvánított öregtölgyes és a környező erdőtársulások megőrzése az utókor számára. Az országos jelentőségű védett természeti terület a Natura 2000 hálózat része.
További – kerékpárral, autóval felkereshető – természeti értékek:
- Diószegi Sámuel Botanikus Kert (Hollós utca 3.)
Az 1983-ban alapított botanikus kert a Debreceni Tankerületi Központ által fenntartott Kós Károly Művészeti Szakgimnázium és Kollégium tulajdona. A kert területe 2,2 hektár, melynek része egy 120 m2-es üvegház is. A kertet Debrecen városa 1992-ben védetté nyilvánította. A kert számos különlegességgel büszkélkedhet. Taxonjainak száma 1300 fölött van, ezzel a kert Debrecen városának leggazdagabb dendralógiai gyűjteménye. Különleges értéket képvisel a hidegtűrő bambuszgyűjtemény, országosan kiemelkedő a juharok, tölgyek és bangiták faj- és fajtagazdagsága, a tűlevelű örökzöldek száma pedig 150. A Diószegi Sámuel Botanikus Kert az egyedüli középfokú oktatási intézmény az országban, amely védett természeti érték területén helyezkedik el. A kert azon túl, hogy a környezeti nevelésben fontos szerepet kap, a lakosság számára is nyitott, így közművelődési feladatokat is ellát.
- A Balásházy János Mezőgazdasági Szakközépiskola parkja (Pallag)
Debrecenben 1867-ben, I. Ferenc József kezdeményezésére nyílt meg az alapító okirat szerint „Országos Gazdasági és Erdészeti Tanintézet”, eredetileg földműves iskola, majd gazdasági tanintézet. Ennek szellemi alapjain 1940-ben alapították a jogelőd Középfokú Gazdasági Tanintézményt, mely néhány évig a Böszörményi úton működött, majd végleg átköltözött Pallagra, ahol korábban a földműves iskola működött. A reformkor kiemelkedő mezőgazdásza, Balásházy János nevét viselő iskola patinás épülete mellett egy 3,5 hektáros gyönyörű park található, melyben különleges, egzotikus fákat is felfedezhetünk.
- Erdőspuszták
A Debreceni Erdőspuszták a várostól keletre, mintegy 10 kilométerre, félkörívben húzódnak. Neve is jelzi, hogy átmenetet képez az erdő és a füves puszta között. Bár története során számos változáson ment keresztül köszönhetően az erdőírtásoknak és a csatornázásnak, területe ma is változatos, gazdag élővilággal rendelkezik. Több pontja már védelem alatt áll részben a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet részeként, részben mint helyi jelentőségű védett terület. Az őshonos erdők főleg száraz homoki és gyöngyvirágos tölgyesek, de mélyebb pontokon tölgy-kőris-szil ligeterdő és fűz-nyír ligetek is találhatók. A tisztásokon láprétek is kialakultak, míg a szárazabb területeken homoki gyepekkel találkozhatunk. Az Erdőspuszták területén számos mesterséges tó található, amiket az 1970-es években hoztak létre erdőmérnökök és vízügyi szakemberek részvételével a célból, hogy a debreceni lakosság számára alakítsanak ki egy olyan pihenőövezetet, ahova pihenni, szórakozni járhatnak. A fejlesztések részeként jöttek létre a Fancsikai-tavak, a Vekeri-tó, a Mézeshegyi-tavak, a Halápi-tavak, a Bodzás-tó és a Hármashegyi-tó. Ezek egy része mára kiszáradt, más része jelenleg is kedvelt horgász- és kirándulóhely.
- Nagycserei pihenőerdő
A Zsuzsi Erdei Vasút vonalán található pihenőerdő nevét a közeli Nagycsere településrészről kapta. A pihenőerdő legszebb része a Kőrises Arborétum, ami a Nyírség legszebb ligeterdői közé tartozik. A kezdetben 38 hektáros tölgy-kőris-szil ligeterdő természetvédelmi terület mára több mint 50 hektárt fed le. Lelkét egy idős tölgy-kőris-szil ligeterdő állomány alkotja, melynek mélyebb, tavasszal vízben álló részein a magyar kőris került túlsúlyba. Az arborétum kialakítását 1954-ben Szabó Pál erdőmérnök, a Nagycserei Erdészet néhai erdőművelési műszaki vezetője kezdte el, amit később Tóth József folytatott. Kezdeményezésére a 38 hektáros természetvédelmi védett területet körülvevő fenyőgyűjteményt is az arborétumhoz csatolták. Az erdészek ma is „Szabó Pál emlékerdő” néven ismerik a területet, ahol az alapító emlékét egy fából készült emlékmű őrzi. Az erdő nyugat részén fiatal tölgyesek és nyarasok találhatók. A terület gazdag madárvilággal rendelkezik.
- Hármashegyi pihenőerdő
Az Erdőspuszták legmagasabb része a Hármashegy, ami nevét a területén található három halomból álló kiemelkedésről kapta. A homokbuckasor része az Alföldi Kéktúra útvonalnak. Tetején egy 18 m magas kilátó, ahonnan gyönyörű látvány nyílik a „hegy” lábánál található erdei fenyves és tölgyes szegélyezte rétre, ami a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet része. Hármashegy népszerű kirándulóhely, ahol játszótér, csillagvizsgáló, erdei ösvények, túraútvonalak és kilátó várja a természet kedvelőit. A hármashegyi pihenőcentrumot legkönnyebben a Zsuzsi Erdei Vasúttal közelíthetjük meg, ami Magyarország legrégebbi, keskeny nyomközű kisvasútja. A vasutat 1882-ben nyitották meg a város tulajdonában lévő Gúthi erdő és Debrecen között. Az eredetileg az erdőben kitermelt fa elszállítására épített vasút jelenleg kirándulóvonatként működik. Végállomásánál, Hármashegyen többek között csillagvizsgáló, játszótér, tó, kilátó és erdei tanösvény várja a látogatókat. Az erdei tanösvényen a védett terület természeti és kulturális értékeivel ismerkedhetünk meg, miközben áthaladunk az Erdőspuszták jellegzetes élőhelyein. Botanikai értékei közül kiemelkedik a sarkvirág, a pompás kosbor, az egyhajúvirág, a tarka sáfrány, a magyar és a homoki nőszirom, míg az állatok közül a nagy hőscincér, a számos énekesmadár, a földikutya, a borz és a hermelin.
- Bánki pihenőcentrum
Az Erdőspuszták másik kedvelt úticélja a Bánki pihenőcentrum. Legfontosabb eleme az Arborétum, ami elsődlegesen a tájegység eredményesen telepíthető fás szárú növényenek – lombosfák, cserjék és tűlevelűek – bemutatására szolgál. Az arborétum területén tanösvény, kilátó és tájház is található. A létesítmény nem csupán botanikai élményeket kínál a látogatóknak, hanem a bemutatóház kiállításai révén lehetőséget kínál megismerni a táj népének életmódját, gazdálkodási emlékeit, botanikai, rovartani, madártani ritkaságait és régészeti leleteit. Az arborétumban a védett természeti környezetnek köszönhetően nem csak gondosan ápolt, változatos növényzettel, hanem gazdag rovar- és madárvilággal, kisebb gerinces állatokkal, emlősökkel és kétéltűekkel is találkozhat a látogató.
Fotók forrása: Debrecen csodái, Future of Debrecen, saját archívum
