Debrecen közigazgatási központja évszázadok óta ugyanazon a helyen, a mai Piac utca 20. szám alatt áll. A klasszicista stílusú, timpanonos Régi Városháza 1843-ban épült, története azonban jóval korábbra nyúlik vissza.
Az „ősi” városháza magja Tar András debreceni főbíró kőháza volt, amit a város 1531-ben vásárolt meg. Ezt bővítették az évszázadok során a környező polgárházakkal és telkekkel, melyek részben a hivatalnak, részben kereskedőknek bérbe adott üzeleteknek adtak otthont. Az „ősi” városháza öt polgárház összeépítése által jött létre, s vált Debrecen város közigazgatási központjává. A házak között nem hoztak létre belső alaprajzi kapcsolatot, így csak az udvaron keresztül lehetett egyik részéből a másikba eljutni. Földszintjén mindvégig 18-19 haszonbérbe adott üzlet volt, míg a hivatal az emeleten és az udvari épületekben működött. Az emeleten volt a kis- és a főtanácsterem, a levéltár, a nyomda, az udvaron a börtön, a sütő- és főzőház, a konyha és a csapszék is. A „Domus senatoria”, ahogy régen hívták a városházát, 300 évig adott otthont Debrecen főbírájának, szenátorainak és egyéb tisztségviselőknek.
Az évtizedeken át toldozgatott „ősi” városháza épülete az 1802-es tűzvészben súlyos károkat szenvedett. Helyére ezt követően terveztek egy teljesen új épületet. Péchy Mihály készítette el az első terveket, ám a kivitelezésre kevés pénz gyűlt össze. A következő tervet Povolny Ferenc készítette el copf stílusban, de az ő munkája sem készülhetett el, végül Ságody József kamarai mérnök terveit fogadták el, aki Povolny elképzeléseit gondolta tovább. Az impozáns timpanonos-árkádos épület 1843-ban adták át a város részére. Az első közgyűlést az immáron megújult épületben 1844 májusában tartották. A klasszicizmus puritán ízlésének megfelelően egyetlen dísz ékesíti a timpanont: a város címere.
Az 1848-49-es polgári forradalom idején fontos szerepet játszott a város, így a városháza is. A magyar kormány 1849. január 7-én Debrecenbe tette át székhelyét. Ekkor itt lakott családjával Kossuth Lajos, itt volt a Honvédelmi Bizottmány hivatala, s a város „titkos levéltárában” helyezték el a magyar Szent Koronát is. A történelem folyamán, szintén az emeleti szobákban kapott szállást Ferenc József osztrák császár és magyar király.
Az 1843-ban átadott egyemeletes városházát 1888-ra kinőtte a város. Felvetődött egy új épület kivitelezése, valamint egy második emelet ráépítése is, melyre végül a 19. század utolsó éveiben került sor a mérnöki hivatal építészei és Tóth István tervei szerint. Az átalakítások során többek között kiépítettek egy leegyszerűsített feljárót, megszüntették a fogdát, a börtönhelyiségeket irodákká alakították és a házat függőfolyosóval kapcsolták össze a szomszédos kereskedőházzal (ezt nevezik a helyiek a „sóhajok hídjának”).
A városháza épületében ma Debrecen Önkormányzata és a Polgármesteri Hivatal működik benne. Utcafrontján üzletek és vendéglátóhelyek találhatók, és itt kapott helyet a Tourinform-iroda is.
