Debrecen a cívisváros. Sokan használják ezt a kifejezést, de vajon hányan tudják, mit is jelent a szó: cívis? És vajon milyen emlékei élnek még ennek a cívis kultúrának a városban? Tartsanak velünk egy virtuális városnéző túrán Debrecen legszebb cívis házai nyomában és ismerjék meg a cívisek örökségét, mindennapi életük megmaradt lenyomatait, melyek legalább olyan szerves, ám kevésbé ismert részét képezik Debrecen turisztikai kínálatának, mint a népszerű Református Nagytemplom vagy a csodálatos Nagyerdő.
A cívis a latin polgár szóból ered. A Néprajzi Lexikon szerint cívisváros azoknak „az alföldi nagy mezővárosoknak a megkülönböztető neve, amelyek a szabad királyi városi jogállást megszerezték vagy megközelítették, de polgárságuk döntően földművelő-állattenyésztő paraszti árutermelőkből állt, kereskedő, iparos, értelmiségi foglalkozású elemeik pedig javarészt jobbágyparaszt eredetűek voltak”. Bár az alföldi mezővárosok közül számos nagyobb településen használták a cívis kifejezést, mára többnyire csak Debrecent nevezik cívisvárosnak.
A debreceni cívisség aranykorát a XVI-XVII. században élte, a XIX. század polgárosodó társadalmában már nem találta a helyét, majd a XX. század első felében végleg eltűnt, átalakult. A házaikból viszont még mai napig maradtak, egy-egy udvarra betekintve a századfordulóra, vagy még korábbra utazhatunk vissza az időben. A legszebb, legérdekesebb cívis házakból mutatjuk a kedvenceinket.
Hatvan utca 23.
A Református Nagytemplomtól nyugati irányban található Debrecen egyik ősi utcája, a Hatvan utca, melynek közepén igen értékes polgárházak sorai maradtak meg. Ezek között, a 23. szám alatt szerényen húzódik meg az a halványzöld műemlék épület, mely helytörténeti szempontból a legjelentősebb. Itt állt egykor Csokonai szülőháza, majd a helyén épült eklektikus polgárházban nyitott meg Debrecen első múzuma. Itt dolgozott Zoltai Lajos helytörténész, muzeológus és etnográfus, aki maga is sokat kutatta Debrecen múltját és a cívisházakat. Az épület homlokzatán érdemes megcsodálni a különleges, szárnyas nőalakos oszlopfőket.
Mester utca 27.
Az egykori Árpád-kori település, Mesterfalva szabálytalan, kanyargós utcáin – Jókai, Csokonai, Garai, Cserepes, Tanító és Borz utca – a reprezentatív polgárházak mellett a szerényebb oromfalas házak is megtalálhatóak. Ezeken az utcákon nem sok cívis lakóház maradt, de az egyedi hangulat, a nyugalom így is megtapasztalható. A területet északon keretező forgalmas Mester utcán megmaradt egy nagyon szép, egységes utcakép-részlet a hatalmas polgárházak sorából. A 27. szám alatti szecessziós házat gyönyörű, napraforgó faragványokkal díszített ablakai miatt érdemes felkeresni.
Darabos utca 19.
A Darabos utca páros számú oldalát egy teljes településrésszel együtt az 1970-es évek második felében szanálták és az utcaképet ma is meghatározó tízemeletes panelházakat építettek a helyükre. Az így kialakuló utcában sajátos debreceni karakter uralkodik, egyik oldalán panelsorral, másik oldalán értékes, régi házakkal. A Debrecen Pláza építése során megkegyelmeztek a Darabos és Hunyadi utcák sarkán álló kis háznak, melyben Csokonai Vitéz Mihály költő utolsó éveit töltötte, s ahol 1805-ben elhunyt. Az épületben ma a Susmus Kávézó működik.
Bajcsy-Zsilinszky utca 51.
A főutcából nyíló csendes Bajcsy-Zsilinszky utcán több szempontból is érdemes végigsétálni. A Piac utca nagypolgári hangulata különleges kontrasztot alkot az utca túlvégén tapasztalható idilli falusias miliővel. A 15 számnál érdemes időzni kicsit, itt áll ugyanis egy eredeti cívisház, amit jelenleg üzlethelyiségként használnak. Az 51. szám alatti házat pedig gyönyörű, allegorikus nőalakokkal díszített homlokzata miatt ajánlott felkeresni. Hasonló szobrokkal a város több házán is találkozhatunk, melyek a századforduló körüli épületdíszítés típusterveiről árulkodnak.
Széchenyi utca 6.
Debrecen egyik legforgalmasabb, egyben legősibb utcájának elején barokk korabeli házak állnak méltóságteljes arányaikkal és súlyos, íves kapuikkal. Ezek között, a 6. szám alatt található Debrecen legrégebbi háza. A postaállomásként működő egykori Diószegi-ház építése az 1690-es évekig vezethető vissza. Ma is megcsodálható az épület eredeti tornáca és pincéje. A ház helytörténeti érdekessége, hogy 1714-ben itt szállt meg XII. Károly svéd király. Az épületben ma Régi Posta Fogadó név alatt butikhotel és étterem működik.
Vígkedvű Mihály utca 35.
A belváros déli határán, a mai Nagyállomás közelében állt egykor az Árpád-kori település Torna, későbbi nevén Boldogasszonyfalva, míg végül 1657-ben beleolvadt a városba. 1811-ben a városrész Debrecen utolsó nagy tűzvésze során teljesen elpusztult, a területet szanálták, és új, szabályozottabb telkeket jelöltek ki a helyén. A XX. század végén véglegesen eltűntették ezt a településrészt, napjainkra csak a Tímár és Vígkedvű Mihály utcák által határolt tömb maradt meg. A Vígkedvű Mihály utca 35. szám alatti ház a városrész rejtett értéke. Faragott kapuja, gazdagon díszített, szépen megmaradt homlokzata, és az ablakszemöldökökben található puttók miatt érdemes erre is tenni egy sétát.
Nap utca 6.
A belváros nyugati felében, az Árpád-kori településmag, Debrecenfalva területén maradt meg napjainkra talán leginkább a cívisek házainak állománya és hangulata. A terület fókuszpontja a Méliusz tér az 1887-ben épült Verestemplommal. A teret a forgalmas Kossuth utca vágja ketté. A tér északi oldalán található Debrecen legnagyobb egybefüggő cívisházakból álló utcaképe. A déli oldalon is érdemes tenni egy sétát, ahol további értékes házak sorakoznak. A Nap utca 6. szám alatti klinkertégla homlokzatú polgárház különlegessége, hogy ezt is a Verestemplom neves budapesti építésze, Pecz Samu tervezte.
Kígyó utca 42.
Sápi Lajos helytörténész szerint a Kígyó utca és környéke Debrecen legősibb településmagja. A belvárostól pár percnyi sétára található kis terület kanyargós utcáival, régi házaival és falusi léptékével igazán egyedi hangulatot áraszt. Itt lelhetjük fel a város talán legrégebbi cívisházait, melyek bizonyos részletükben akár több száz évesek is lehetnek, külsejükben azonban már jelentősen átalakították a legtöbbet. Az utcára merőleges, keskeny cívisházakat hosszan hátrafelé bővítették, az utcafronton jellegzetes oromfalas, háromszög alakú felső zárást kaptak, és hangsúlyos kapuval vagy masszív fakerítéssel zárták őket. Mindössze nagyjából 30 ilyen ház maradt meg, mely valamennyire megőrizte eredeti karakterét. Ezek közül az egyik legértékesebb a Kígyó utca torkolatában, a 42. szám alatt található cívisház.
Lórántffy utca 19.
A Lorántffy és Kígyó utcák torkolatánál az egyik legeredetibb utcaképp maradt meg cívisházak és polgárházak szerves egységében. A Lorántffy utca 19. szám alatti szecessziós polgárház eredeti díszítései mellett egyedi módon az építésének évszámát is rákomponálták a homlokzatra: 1910. A ház helytörténeti érdekessége, hogy a 2. világháborúban katonakórházként működött, a kapuáthajtó falán még eredeti katonafeliratokat is találhatunk.
Egymalom utca 3.
A Szentlászlófalva nevű városrészbe vezető hangulatos Egymalom utca az utolsó volt a városban, ahol minden ház az eredeti formájában megmaradt cívis lakóház volt. A páros oldal egységes utcaképe a Péterfia és Rákóczi utcákon is felfedezhető, így ez egy igazán értékes és megőrzendő területe Debrecennek. A hangulatos utcákon sétálva érdemes elidőzni kicsit a Egymalom utca 3. szám alatti háznál, melynek kapuját tekintélyes, díszes szakállal rendelkező férfi fejszobor díszíti. A római mitológiából ismert Bacchus, a bor és mámor istenének fejszobrát az ablakszemöldökök női fejszobrai egészítik ki.
A szöveg összeállításában Harangi Attila építész segített.
Fotók: Löki Viktor
