Debrecen híres szülötte, a Kossuth-díjas Szabó Magda ezer szállal kötődött szülővárosához. Családja történetét, gyermek- és ifjúkora emlékeit számos regényében örökítette meg, melyek a mai napig az olvasók nagy kedvencei. Az egyik legnépszerűbb és legtöbbet fordított magyar író, akinek Az ajtó című regénye 2015-ben felkerült a The New York Times 10-es listájára, regényein keresztül a világ számos pontjára vitte el szülővárosa, Debrecen hírnevét. A 2007-ben elhunyt Szabó Magda tárgyi és szellemi hagyatékát a születése századik évfordulóján nyitott emlékházban ismerhetjük meg a legjobban, de arra is lehetőség nyílik, hogy egy alternatív városi túra keretében felfedezzük azokat a helyeket, melyek az ő és a családja életében fontos szerepet játszottak.
Állomások:
Bábaképző Intézet (Budai Ézsaiás u. 2.)
1906-ban épült fel a Magyar Királyi Bábaképezde intézményeként a 80 ágyas Bábaképző Intézet a mai Wesselényi utcán, a Vágóhíd utcai felüljáró és a Budai Ézsaiás utcák között. A bábaképző kórtermeiben a terhesség és a szülés betegségeiben szenvedőket kezelték, de az első világháború alatt sebesült katonákat is ápoltak benne. Ilyen háborús körülmények között látta meg itt a napvilágot Szabó Magda 1917. október 5-én. A megnövekedett fertőzésveszély miatt édesanyja, Jablonczay Lenke élete veszélybe került, két évig volt beteg. Szabó Magda életének sem sok jövőt jósoltak. A kisbabát nagynénje, Piroska, és édesapja, Szabó Elek gondozta, míg az anyja gyermekágyi lázzal és vérmérgezéssel feküdt a kórteremben. A csecsemő megegyezés szerint az apja vallását kapta, reformátusnak keresztelték. A születési anyakönyv szerint Szabó Lenke Mária Magdolna Éva szülei Szabó Elek városi tanácsos és Jablonczay Lenke voltak, akik a Domb utca 16. számú házban éltek.
A Bábaképző Intézet 1921-től egyetemi klinikaként szolgálta az orvos- és a bábaképzést, amíg 1927-ben mindkettőt átköltöztették a Nagyerdőn felépült Klinikákra. Épülete ma is áll, a Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény működik benne.
„Arrafelé, ahol az utca végződött, feküdt valahol a rejtelmek háza is, túl-túl a téren, kicsit jobbra, a dohánygyár környékén, az épület, amelyet megmutattak egyszer, s amiről közölték: én ott születtem… Ha a tanítókat meg a tanítónőket tanítóképezdében képezik, akkor a bábaképezde nem lehet más, mint olyan hely, ahol a bábákat képezik. Bába számomra csak egy volt, a vasorrú; úgy irigyeltem mindenkit, aki normális helyen jött a világra, nem olyan iszonyatban, ahová bábákat íratnak be varázslók vagy kicsodák, akiket aztán ott megtanítanak mindenfélére, ami undok mesterségükkel jár.” (Ókút)
A szülői-ház (Szent Anna u. 22.)
Szabó Magda 3 éves volt, amikor ideköltözött a család. Az édesanya, Jablonczay Lenke számára nem volt idegen ez az ízig-vérig katolikus környezet, hiszen bár reformátusnak keresztelték, nagyanyja, Rickl Mária döntése nyomán erős katolikus neveltetést kapott és abban a katolikus Svetits Intézetben tanult, ami a szomszédban állt. Szabó Magda visszaemlékezése szerint ebben az otthonban körülbelül 1933-ig, tehát tizenhat éves koráig éltek. Innen a Hunyadi utca 24. számú ház egyik emeleti lakásába költöztek. A ház az 1970-es évekre olyan rossz állapotba került, hogy felújítani már nem volt érdemes. Az utolsó lakók 1979-ben költöztek ki. A házat végül lebontották, a telken a Svetits Intézet építtette fel új szárnyát.
„A kapualj és a szabóműhely fölött az emeletet a háztulajdonosék foglalták le, túl a kapun, az L szárából nyílt a többi lakás, három a földszintről, három az udvarra néző emeletről. A földszint középső lakása volt a miénk, ablakainkból jázmin- és spireabokrokat lehetett látni, bejárati ajtónkkal szemben ott volt a poroló, amelyet két bodzafa lecsonkolt vállára rögzítettek, s amelyek minden tavasszal megpróbáltak úgy élni, mint a többi fák, levelet hoztak, friss hajtásokat, ha tűrték volna, kibontják virágaikat is… Az elmúlás és a halhatatlanság sajátságosan bonyolult viszonylatára a lecsonkolt és az évente kihajtó bodzafák tanítottak először.” (Ókút)
Rickl-ház (Piac u. 41.)
Az egyemeletes klasszicista Rickl-ház a Piac utca 41. szám alatt áll, az idősebbek Lábasházként ismerik, az épület ugyanis az udvaron mai napig álló, egykor raktárnak használt lábas-ház bővítése. Szabó Magda anyai ükapja, Rickl József német kereskedő 1786-tól lakott a házban. A családi hagyomány szerint a telekre úgy esett a választása, hogy amikor először járt Debrecenben, megmérte, hány lépés a főutca és ez a ház volt épp a közepén. Itt nyitotta meg a városszerte híressé vált Török Császárhoz nevű vegyeskereskedését, melynek gazdag árukínálata mellett az volt a kuriózuma, hogy a plafonról egy preparált cápa lógott. A Rickl-család közel másfél évszázadig lakott az épületben, egészen annak államosításáig. A háznak egykor kilenc szobája, számos iroda- és raktárhelysége volt, ma kisebb üzletek, irodák működnek benne. Az udvaron ma is álló Lábasházban panzió és pizzéria nyitott.
„Rickl Mária nagyapja, első számú Rickl Anselmus… Debrecenbe került, s megnyitotta óriási gyarmatáru-kereskedését a város egyik legszebb házában, a Kistemplom mellett. Ebben a boltban gyakran jártak a Párkák, sőt a kislány Lenke is, mennyezetéről egy óriási kitömött fekete hal lógott egy kötélen, ellenállhatatlanul magához nyűgözve a gyermek pillantását. E kereskedést, amely igen jól ment, Bolt a Török Császárhoz néven ismerték annak idején Debrecenben, Anselmus és Rosina nemcsak adtak-vettek, de különféle megbízásokat is lebonyolítottak az üzletükben. Szekereik beszerzés, továbbárusítás céljából bejárták az egész országot, postát is továbbítottak, különlegesen értékes küldeményeket. Kazinczy többször említi leveleiben Rickl urat, s az ő közvetítéséből reméli értéke könyvei megérkezését.” (Régimódi történet)
Városháza (Piac u. 20.)
Szabó Magda már kisgyermekként rendszeres látogatója volt a Városházának, édesapja ugyanis itt dolgozott városi tanácsnokként. Az írónő felnőttként is többször visszatért ide, ami a Református Nagytemplom és a Református Kollégium mellett az egyik legfontosabb épület volt a számára a városban. Szabó Magdát 1977-ben Debrecen díszpolgárává választották, 2007-ben, a 90. születésnapján átvehette a város kulcsát.
A Városháza Debrecen egyik legjellegzetesebb építészeti emléke. Az épület maga nem túl régi, köszönhetően az elmúlt évszázadokban rendszeresen pusztító tűzvészeknek, melyekben az eredeti Városháza több alkalommal is súlyosan megsérült. A ma is látható, klasszicista stílusú Városháza 1843-ban épült, története azonban jóval korábbra nyúlik vissza. Az „ősi” városháza magja Tar András debreceni főbíró kőháza volt, amit a város 1531-ben vásárolt meg. Ezt bővítették az évszázadok során a környező polgárházakkal és telkekkel, ám az épületegyüttes az 1802-es tűzvészben súlyos károkat szenvedett. Ezt követően építették fel az egyemeletes Városházát, amit a 19. század utolsó éveiben kétszintesre bővítettek, az épület ekkor nyerte el mai formáját. A Városházát a klasszicizmus puritán ízlésének megfelelően egyetlen dísz ékesít: a város címere, benne a zászlót tartó bárány, az Agnus Dei, ami Szabó Magda egyik kedvelt szimbóluma volt.
„Itt állt a városháza is, a Nagytemplom és a Kollégium után a harmadik legjelentősebb épület, amelyet azért kedveltem, mert ide gyakran felvittek, nemcsak azért, hogy ott dolgozó apámat láthassam, hanem hogy megmutassák nekem a bárányt. A bárány a városcímert ábrázoló nagy festményen, a bejárattól jobbra nyíló lépcsőház falán volt látható, míg pici volta, magasra emeltek, hogy megcirógathassam. Az állatról, amely patájában sávos lobogót tartott egy pálmafa mellett, senki sem közölte, hogy az voltaképpen Krisztus, hát nekem csak bárányka volt, méghozzá elég nyomorúságos körülmények között élő, mert hát miféle élet az egy báránynak, hogy lobogón fogjon, ahelyett hogy legelne.
Később, már íróként, magam is meglepődtem, milyen gyakran visszatér szimbólumaim közt a báránykép, mint összefoglalója mindannak, ami mögöttem maradt, szülővárosom emlékeinek, magának a gyermekségnek.” (Ókút)
Dóczi Leánynevelő Intézet és a Szabó Magda Emlékház (Kossuth u. 35.)
Szabó Magda és édesanyja, Jablonczay Lenke egykori iskolája, ahol az írónő az egyetem befejezése után – 1940-42 között – tanárként dolgozott.
A Dóczi Leánynevelő Intézet 1838-ban nyitotta meg kapuit. Nevét neves igazgatójáról, Dóczy Gedeonról kapta, aki 1874 és 1908 között volt az intézet igazgatója. Az iskola a két világháború közötti időszakban élte a fénykorát. Ekkor 1500 növendéke volt. 1948-ban a Dóczi elemi iskoláját államosították, polgári iskolája beleolvadt az akkor alakuló általános iskolába, tanítóképzője 1948 őszén már nem indított első osztályokat, így 1951-re megszűnt. Az életben maradt egyetlen tagozatát, a Leánygimnáziumot szervezetileg betagolták a Református Kollégium intézményei sorába. A rendszerváltás után az iskola visszakerült a református egyházhoz. Ma a Debreceni Református Kollégium keretein belül működő két középiskola egyike.
Az írónő századik születésnapja alkalmából, 2017-ben az iskola udvarán nyitott meg a Szabó Magda Emlékház a Tiszántúli Református Egyházkerület és Debrecen város jóvoltából. A múzeum korhű enteriőrökkel, személyes relikviákkal és sok-sok fotóval idézi meg Szabó Magda életét, tárgyi és szellemei hagyatékát.
„Debrecenbe jártam iskolába, valamivel hamarabb megkezdtem a tanulást, mint más gyerekek: októberben születtem, még nem voltam hatéves, amikor beírattak a híres Dócziba, amelyben anyám, nagyanyám s a legtöbb nőrokonom nevelkedett: a Debreceni Református Egyház Leánynevelő Intézetébe. Itt aztán elvégeztem a négy elemit, a nyolc gimnáziumi osztályt, s miután az egyetem gyakorlóiskolája volt, egy gyakorló tanári esztendőt is töltöttem benne, és ahogy megkaptam tanári diplomámat, és ledoktoráltam, benne kezdtem meg tanári pályámat is mint óraadó.
A Dóczi talán a legszigorúbb nevelőintézet volt az országban, s mikor én a növendékei közé kerültem, fennállásának második évszázadába fordult. Eleinte csak egyetlen, ősöreg épülete állott, később felépült az új, akkoriban csodaszámba menően modern, légfűtéses új szárnya is, emelkedő padsorú előadókkal, külön rajzteremmel, szertárakkal, vetítőgépekkel, cserélhető fekete és fehér üvegtáblákkal a klasszikus állótábla helyett. Virágkorában kétezer lány nevelődött itt évente, volt intézetünkben elemi, gyakorló elemi, gimnázium, polgári iskola és tanítóképző, itt folyt a gyakorló tanárok pedagógiai vizsga előtti felkészülése is. Vaskézzel és kálvini fegyelemmel lehetett csak az öt igazgatónak az öt tagozat munkáját, de akár sétálási, felvonulási, szünetbeli vagy templomi rendjét is biztosítani.” (Termékeny sivatag)
Az első szülői-ház (Domb u. 16.)
Debrecen óvárosában, a Domb utca 16. szám alatt áll az a ház, ahol Szabó Magda életének első éveit töltötte. A család 1917 októberétől néhány évig lakott itt. Az épületben ma állatorvosi rendelő működik.
„…a Rickl Mária vette bútorzat mellé megérkeznek Szabó Elek holmijai is, viszi maga tervezte, óriási tölgyfa szekrényét, amatőr fényképész laboratóriumát, számtalan lemezét, zenegépét, erdélyi csavargásain gyűjtött régi kézimunkáit, mázos cserepeit, nagy könyvtárát a könyvritkaságokkal, Szabó János esperes faragott diófa asztalát, azokat a porcelánokat, amelyeket a Várady-Szabó nagyszülőktől örökölt, s amelyek aztán végigkísérik majd születendő lánya ünnepeit is a különleges alkalomra terített asztal gyertyafényében. (…)Kényelmes, tágas ez a Domb utcai lakás, a sápadtsárga, tengerkékkel kárpítozott kőrisfa hálószoba római széke karján ott várja éjszakára készülő asszonyát fehér pongyolája. A hálószoba mellett Béluska szobája van, az ebédlő és a szalon külön kis előtérből nyílnak, abban állótükör, fogasfal, s a fogasfal előtt, ahogy illik…” (Régimódi történet)
Debreceni Református Kollégium (Kálvin tér 16.)
A Szabó család számára több okból kifolyólag is fontos helyszín a Kollégium. Szabó Magda apai nagyapja, Szabó János esperes a Kollégium Dísztermében halt meg felszólalás közben. Fiai, köztük Elek, Szabó Magda édesapja a Kollégium diákja volt, a jogi karon Ady Endre volt az évfolyamtársa. Szabó Magdát 1937-ben a Kollégium Oratóriumában a Csokonai Kör felolvasóestjén mutatták be a debreceni közönségnek. A második világháború kritikus óráit a család a Kollégium óvóhelyén vészelte át.
„A Kollégium apám szemefénye volt. Ott végezte iskoláit, akárcsak minden férfirokonunk, már Vergilius-fordító dédapám is, úgy beszélt a négyszáz esztendős intézményről, nagyhírű nyugati egyetemek testvériskolájáról, mint szerelmes a szerelmeséről, kopott falépcsője minden fokát számon tartotta. Történetét úgy mondta el nekem, mint egyéb meséit, s akkora érdeklődéssel is hallgattam: tőle hallottam először Méliusz Péter nevét, a reformáció fogalmát, lényegét, olyan idős koromban, mikor érdeklődésem igencsak megmaradt volna a kutyák-macskák, édességek világán belül… Ahogy anyám a Nagytemplomnak köszönt, úgy simogatta meg apám a Kollégium falát, ha a vakolat hullani kezdett, fejét csóválta, sajnálta, mint egy beteget.” (Ókút)
Emlékkert és a Gályarabok Emlékoszlopa
A Gályarabok emlékoszlopa a Református Nagytemplom mögötti Emlékkertben található. Az emlékművet 1895-ben szeptember 21-én emeltek Özv. Hegyi Mihályné Józsa Eufrozina debreceni asszony jóvoltából. Ez volt a város első köztéri emlékműve. Az alkotás azoknak a református lelkészeknek és tanítóknak az emlékét őrzi, akiket 1673-ban az ellenreformáció idején gályarabságra ítéltek. Az elhurcolt lelkészek közül húszat Michiel De Ruyter holland tengernagynak sikerült megmenteni a nápolyi fogságból 1676. február 11-én. Az emlékművön a holland „szabadító” mellett az elhurcolt lelkészek nevei olvashatók, köztük egy bizonyos Jablonczay, ami arról tanúskodik, hogy Szabó Magda anyai felmenői között egy gályarabságra ítélt protestáns lelkipásztor is volt.
„Gyakran keringtem egy oszlop körül, amely a kert egyik sarkában állott, s amely abban különbözött egy normális oszloptól, hogy fémdíszítés volt a tetején, valami vashajó. Láttam, több név van rávésve, eleinte síremléknek gondoltam, bár csodálkoztam rajta, miért temetkeztek többen éppen ide a város közepére. Mikor már tudtam olvasni, megdöbbentem, hogy anyám leánykori neve is ott áll a többi név között. Azt hittem, minden nem élő rokonunk a temetőben fekszik, ugyan hogy került ide ez a családtag, ennyire messze a többiektől?
Megmondták, nem sírt látok, hanem a gályarabok emlékoszlopát, a rokon neve, amelyet felfedeztem, egyik ősömé, mert egyik ősöm az volt, gályarab. További magyarázatra szorultam, mert nem tudtam, mi a gálya, s ebből következőleg azt sem, ugyan mit csinálhat azon egy fogoly. Mikor megértettem, hogy ősöm büntetésül hajópadhoz nyűgözött bokával, rabszolgamunkára ítélve evezett, s nappalát-éjjelét láncra verve töltötte, kétségbeestem… Ölt? Lopott? Mit csinált, hogy ilyen rút vége lett a szerencsétlennek? És tettestársai is lehettek, mert több név van azon az oszlopon, amiről már nyilvánvaló volt, hogy olyasmi lehet, mint a pellengér, valami szégyenfa, kőből.” (Ókút)
Füvészkert utca 18. szám alatti szülői ház
Mielőtt a család a Füvészkert – akkor Baltazár Dezső – utcába költözött, egy ideig a Hunyadi utca 24. alatt (a mai Petőfi téren) éltek. Ezt követően költöztek Szabó Magda utolsó debreceni lakhelyére, a Füvészkert utca 18. alá, ahol korábban a Református Kollégium diákkórháza állt. Mind a Hunyadi, mind a Füvészkert utcai otthonok megsemmisültek: előbbi az 1944-es amerikai bombázások áldozatává vált, utóbbit a városrendezés miatt lebontottak a szomszédos Kölcsey-házzal együtt. Az egykori Hunyadi utca helyén ma a Petőfi tér áll, a Füvészkert utcai ház helyére pedig 1978-ban a Kölcsey Művelődési Központ, majd 2006-ban a Kölcsey Központ épült fel.
„…az volt a legotthonosabb otthon, az a Füvészkert utcai ház. Imádtam… A cicatemető ott volt az orgonabokrok árnyékában, apám kirakta fehér kaviccsal a sírokat. Régi ház volt, tizennyolcadik század végi, olyan vastag falai voltak, mint egy várnak, a párkányra ülve átfontam a térdemet, az égre bámultam, láttam az égi csillagokat meg a Nagytemplom csillagait, és azon tűnődtem, milyen lesz, mit hoz az élet… A Füvészkert utcai házban apám paradicsomkertet csinált, áradt az illat az ágyásainkból. Volt egy öreg körtefánk, volt egy eperfánk, rengeteg-rengeteg eperrel, barackfánk is volt, sok gyümölcs.” (Elveszett otthonok, Kabdebó Lóránt interjúja, Ne félj)
Jablonczay-ház (Bethlen u. 11.)
A Régimódi történet legfontosabb helyszíne az egykor Kismester nevet viselő utca 11. szám alatti ház, ahol Rickl Mária nevelte unokáját, Jablonczay Lenkét, Szabó Magda édesanyját. A házat elbontották, helyén a Kenézy Gyula Kórház, Rendelőintézet és Egészségügyi Járóbeteg Központ, hétköznapi nevén SZTK épülete áll.
„A Kismester utcai ház nagy volt. Nemcsak a gyermek szemének, reálisan is az, óriási, boltos kapualja alatt kis ajtó várta a gyalog belépőket a voltaképpen kocsin vagy szekérrel való érkezésre méretezett kapuszárnyban, amely két részre tagolta az épületet. Bal felől pár lépcsőn felhágva, hosszú, keskeny szobába jutott a belépő, ahol az egész falat beborító, esernyő- és bottartóval egybeépített tükrös fogasfal fogadta a vendéget, s mint egy kalaposboltban, külön asztalkán női és férfi kalaptartók meredeztek, persze csak a családtagok használatára… Az előszobából a szalonba, onnan az ebédlőbe, az ebédlőből Rickl Mária szobájába juthatott, akit beeresztettek, e három helyiség ablakai mind a Kismester utcára néztek, pontosan azon a helyen, ahol ma a Bethlen utcai SZTK nagy épülete áll Debrecenben… Az előszobából széles üveges folyosóra nyílt az ajtó, ahonnan a család udvari szobáit lehetett megközelíteni, ezen a Párkák soha termést nem hozó, elátkozott citrom- és fügefái várták zöldre festett, füles ládákban az előbb-utóbb bekövetkező pusztulást. Rickl Mária hálószobája mellett a lányok éltek, azok szomszédságában, Kálmánka hajdani tanyáján Senior, s a valamikori vendégszobában, Senior közvetlen közelében az átkozódó Imre. A folyosóra nyíló helyiségek falain a Sánta birodalma, a kívülről fűthető kályhák vaslemezzel zárható nyílásai, az éjjeli szélben fütyülő, dudáló kulinák feketélltek.” (Régimódi történet)
Református Nagytemplom (Kossuth tér)
A Református Nagytemplom mindig is fontos szerepet játszott Szabó Magda életében. A templom – mint Debrecen jelképe és a református egyház központi épülete – az írónő és családja vallási gyökereit, valamint a város iránti szeretetét szimbolizálja. A református vallás az írónő számára fontos szereppel bírt, egyházi tisztséget is vállalt: 1985 és 1990 között a Tiszántúli református egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt.
A Református Nagytemplom helyén már az Árpád háziak idején is templom állt, építésének idejéről azonban nincs pontos adat. Ezt az egykori templomot 1290-1300 táján újjáépítették, mivel a tatár dúlás idején leégett. A középkori Szent András templom a Tiszántúl legnagyobb egyházi épülete volt. 1564-ben teljesen leégett, egyetlen emlék maradt belőle, egy hatalmas faragott zárókő, rajta a szimbolikus zászlós bárány, az Agnus Dei, ami Debrecen címerévé lett. 1626-ban Bethlen Gábor támogatásával kezdték meg a régi templom újjáépítését. A tűzvészek a következő évszázadokban sem kímélték a várost és így a templomot, ami az 1802-es nagy tűzvész során olyan súlyos károkat szenvedett, hogy a régi templomot le kellett bontani. A ma is látható Református Nagytemplom 1805-és 1823 között épült Péchy Mihály és Tháler József tervei alapján.
„Amit érzek, ami áthat, az a biztonság, mert a végtelenség nyugalma sugárzik rám a tümpanon alól, a tudat, hogy a vaskos, egymástól szinte meghökkentően távol eső tornyokra rákönyökölhet akár a világmindenség, tudom, elbírja, annyira el, hogy erejéből még nekem is jut, másnak is, aki igényli, mindenkinek.
Ötezren férnek ebbe a templomba, ez hazánk legnagyobb protestáns egyházi épülete. Ha meglátom, mégsem az jut eszembe róla, hogy kálvinista vagyok, hanem hogy magyar.” (A holtig haza: Debrecen)
„Valahányszor hazaérkeztem, apám-anyám kinn vártak az állomáson. Mióta nincsenek, a Nagytemplom két tornya fogad, lehúzom az ablakot, kidőlök, hogy hamarabb észrevegyem, mikor rajzolódik a horizontra szülővárosom annyiszor fényképezett szimbóluma, az ámpír parasztkatedrális. A bal torony Anyám. A jobb az édesapám.” (Debrecen három arca)
Szabó Magda szobor (Kossuth tér)
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából 2017. október 5-én avatták fel az írónő szobrát a város főterén. Az alkotást Katona Gyula debreceni vállalkozó adományozta a városnak. A szobrot E. Lakatos Aranka szobrászművész készítette. A szobor Szabó Magdát a hatvanas éveiben ábrázolja, az író egy padon ül, két cicával, bal keze alatt könyvek.
A szobor mellé bárki beülhet a padra egy fotó erejéig.
Debreceni Egyetem (Egyetem tér 1.)
Szabó Magda 1935-40 között az egyetem magyar-latin szakán végezte felsőfokú tanulmányait, melyek végeztével tanári és bölcsészdoktori diplomát kapott.
Az 1912-ben alapított Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem 1914-ben kezdte meg működését, megfelelő épületek hiányában eleinte a Református Kollégiumban és a város különböző területein bérelt helyiségekben. A Nagyerdőn található patinás főépület és a szomszédos klinikatelep a következő két évtized során épült fel az ország egyik legnagyobb beruházásaként. A klinikai főépület és vele az egyetem hivatalos avatására 1918. október 28-án került sor, a monumentális egyetemi főépületet azonban csak 1932. május 15-én avatták fel. Az első tanév, mely már az új egyetemi épületben kezdődhetett el, az 1932/33-as volt. Szabó Magda már ebben az új épületben folytathatta tanulmányait.
„Életem legharmonikusabb, legboldogabb időszaka az öt egyetemi esztendő, pedig igazán történelmi időkre esett… Mohón tanultam. Életem egyetlen olyan szakasza volt, amikor nem dolgoztam hendikeppel, amikor örültem annak, hogy elértem, amit elértem… életem összefüggő öt esztendeje, amikor sohasem drukkoltak ellenem, amelyben nem volt hátrány sem nő mivoltom, sem életrajzom ez, vagy az az adata. Irtózatosan sokat tanultam, vizsgák, szigorlatok előtt heteken át hajnali háromkor keltett az apám, íróasztalom, szobám tele volt szakkönyvekkel.” (Koncentrikus körök)
Debreceni Köztemető (Benczúr Gyula u. 6.)
Ebben a temetőben nyugszanak Szabó Magda szülei, Szabó Elek és Jablonczay Lenke, valamint Gacsáry Emma, Jablonczay Lenke édesanyja és Jablonczay Gizella, Jablonczay Lenke nagynénje. 2007. december 1. óta az írónő hamvainak egy részét szintén a családi sírban helyezték el. Szabó Magda végakaratának megfelelően hamvai egy részét a Debreceni Köztemetőben, a szülei sírjában, másik részét a budapesti Farkasréti temetőben férje, Szobotka Tibor sírjában helyezték örök nyugalomra.
A szövegek Balogh László Szabó Magda debreceni lakhelyei című tanulmánya és a Keczán Mariann szerkesztésében megjelent Szabó Magda Debrecene – Irodalmi útikalauz (2018) alapján készültek.
